A magyarósi harangkötél

A sepsimagyarósi református templom.

A református templom karzatának egyik kazettája.

A sepsimagyarósi erdő alatt van egy takaros kis templom. Nem nagy, de otthonos és meghitt. Most egyre inkább az, hiszen az egyik legújabb magyarósi lakós, Sánta Ferenc képzőművész és restaurátor a saját házát félbehagyva nekilátott, hogy feltárja és restaurálja a barna olajfesték leple alatt rejtőzködő történelmet. Csodálatos virág és palmettaminták kerültek elő. A női karzat középső kazettája el is árulja a kazetták festésének idejét. 1797 az alkotás éve. 

Egy őzbakk a sepsimagyarósi határban.

Egerészölyv a sepsimagyarósi határban.

Nagyon örvendtem, mikor édesanyám újságolta, hogy milyen gyönyörű minták kerültek ellő. Nagyon vártam, hogy én is lássam a csodát és vittem a fényképező gépet is, hogy örökítsem meg ezt a történelmi pillanatot. Pénteken szüleimmel kijöttem Magyarósra és első utam a templomba vezetett, ahol Sánta Ferenc a tőle szokásos, szívéből áradó és a környezetében mindent átható hittel és nyugalommal végezte Keresztes Csongorral a feltáró munkát. Nagyon megható volt ez a látvány. Átpörgött szemem előtt, ahogyan a magyarósi templom, és általa az egész falu de nem utolsó sorban az újonnan készülő aszfaltos útnak köszönehetően is Sepsimagyarós is elfoglalja méltó helyét a köztudatban. Alighanem a Fennvaló írta meg ezt a sorsot a falunak. Egykoron azt hittük, hogy a Ceausescu buldózereinek áldozata lesz a falu. A kommunizmus őrult diktátorának vetett féket  ezen kis székely falunak a sorsa. Kaptunk egy jó polgármestert  dr. Ráduly István személyében, aki hogy látja a potenciált ebben a kis, kihaló félben levő faluban. Neki köszönhetően tavaly ősszel avattunk egy kis tájházat, a falu új gyöngyszemét. A fennvaló ide rendelt a faluba olyan személyeket, akik megjárva a nagy világot és belefáradva az anyagias világ mókuskerekébe, visszatértek szülőföldjükre, őshazájukba, vissza a forráshoz. Ezeket az embereket egymás mellé rendelve most már látható, hogy a Kárpátmedence egyik legkisebb pontjárol is gondoskodik a fentvaló. A kovász embereket egymás mellé rendelte, és megujjítva ennek a falunak a rendeltetését, ahol egykoron a nehéz mezei munka volt a mindennapi kenyér, most a gyökerekhez visszanyúlva megujjul kultóúrája és festői környezete által. 

Harangkötél a református templom férfi bejáratánál.

A templomból kifele jövet, a csodálatos pillanatoknak az ihletéből táplálkozva, nem is tudván hogy miért, lefényképeztem a harangozó kötelet. Az a kötél, lehet hogy minden délben kongatja a harangot már vagy száz éve. Ha annyi nincs is, de ötven bíztos igen, mert az egyháznak nincs annyi pénze, hogy a harangig érő kötelet megvegyen. Este félálomban forgolódva, gondolkoztam a kötélen. Gondolkodtam, és a szorosra húzodott csomóknak a képe villant meg előttem. 

Ha meggondoljuk, a kötél sokat nem ér magában, hanem csak alkotó része egy egységnek. Persze ugyanolyan fontos mint a másik két egység a renszerben. A kötél alsó végén ott kell legyen a harangozó, aki mozgásba hozza a renszert, és felül a harang, amely által kapcsolatba kerül a renszer a falu népével. Jelzi az időt, és kevésbé örömteli hírekről is árulkodik. Ha belegondolunk, akkor ez a rendszer sokmindent elárul. Ez nem más, mint a világegyetemnek a tökéletes mintaképe. 

Persze a csomónak is megvan a rendeltetése. Ha jobban megfigyeljük akkor két fajta csomó van. Van egy a kötélvégen, ami összefogja a kender zsinorokat, és bíztosít egy erősebb egységet. Van azon több is, hiszen húsz méterrel egy többszáz kilós harang alatt nem könnyű azt megkongatni. kell egy csomó a bal kéznek és még vagy kettő a jobbnak is. ezek nélkül a csomók nélkül szétsirülne a kenderkötél és a munka is sokkal nehezebb lenne. 

Csak így lehet fennmaradni évszázadok távlatában. De ha ezt az egységet felismerjük, és megértjük a renszer alapelveit, akkor a fennmaradásunk utolsó órájában is ujjá tudunk születni, és a rosszakaróink fátylát képesek vagyunk lerántani a szemünk elől.

Legyen hát a Világmagyarság a harangozó abban a rendszerben amelyben a politikai és civil szervezetek köteleit összfogja egy egységes rendszerbe és azt rendeltetésének megfelelően használva és összhangban mozogva vele megkongatja a harangot, és hirdeti azt, hogy még a déli harangszó hátra van. Nemsokára a székelyföldi harangok együtt fogják hirdetni az összetartozás hatalmát. Isten minket így segéljen! Ismerjük fel ezt a törvényszerűséget és lássuk be, ha a szálak külön mozognak, akkor szétesik a renszer, ha nincs meg az összhang akkor a vidám harangszó nem lessz más mint a végszó.