2014. június 21., szombat

LOVAGLÁS ELMÉLET ILLUSZTRÁCIÓK - LOVAS AKADÉMIA SOROZAT - MEZŐGAZDA KIADÓ

NÉMETHY BERTALAN









IDOMÍTÓ ÜLÉS - A KÖNYÖKTŐL A ZABLAKRIKÁIG EGY EGYENES VAN



HELYES CSATOLÁSNÁL ALAPTARTÁSBAN NEM HAT A MARTINGÁL, CSAK AKKOR HA LÓ SZÁR FÖLÉ MEGY


FIATAL LOVAKNÁL ÜGETÉSBEN KI LEHET KÖNNYÍTENI, HOGY A HÁTÁT KÍMÉLJÜK







IDOMÍTÓ ÜLÉS


KÖNNYÍTETT ÜLÉS






A LÓ MINT RUGÓ - EGY LAPRUGÓKÉNT KELL ELKÉPZELNI A LOVAT AMELY A LOVAST HORDOZZA. EZ A RUGÓ A ZABÁTÓL TARKÓN, NYAKON, HÁTON, CSÍPŐN ÁT A CSÁNKOKIG TART









A FENTI KÉPEK A MEZŐGAZDA KIADÓ ÁLTAL PUBLIKÁLT LOVASAKADÉMIA SOROZATBÓL LETTEK FELHASZNÁLVA
SZERKESZTETTE

 SIMON LAJOS 

lovasoktatás - lóidomítás

075 378 4383

lovassport oktkató



2013. augusztus 15., csütörtök

A magyarósi harangkötél


A sepsimagyarósi református templom.

A református templom karzatának egyik kazettája.

A sepsimagyarósi erdő alatt van egy takaros kis templom. Nem nagy, de otthonos és meghitt. Most egyre inkább az, hiszen az egyik legújabb magyarósi lakós, Sánta Ferenc képzőművész és restaurátor a saját házát félbehagyva nekilátott, hogy feltárja és restaurálja a barna olajfesték leple alatt rejtőzködő történelmet. Csodálatos virág és palmettaminták kerültek elő. A női karzat középső kazettája el is árulja a kazetták festésének idejét. 1797 az alkotás éve. 

Egy őzbakk a sepsimagyarósi határban.
Egerészölyv a sepsimagyarósi határban.
Nagyon örvendtem, mikor édesanyám újságolta, hogy milyen gyönyörű minták kerültek ellő. Nagyon vártam, hogy én is lássam a csodát és vittem a fényképező gépet is, hogy örökítsem meg ezt a történelmi pillanatot. Pénteken szüleimmel kijöttem Magyarósra és első utam a templomba vezetett, ahol Sánta Ferenc a tőle szokásos, szívéből áradó és a környezetében mindent átható hittel és nyugalommal végezte Keresztes Csongorral a feltáró munkát. Nagyon megható volt ez a látvány. Átpörgött szemem előtt, ahogyan a magyarósi templom, és általa az egész falu de nem utolsó sorban az újonnan készülő aszfaltos útnak köszönehetően is Sepsimagyarós is elfoglalja méltó helyét a köztudatban. Alighanem a Fennvaló írta meg ezt a sorsot a falunak. Egykoron azt hittük, hogy a Ceausescu buldózereinek áldozata lesz a falu. A kommunizmus őrult diktátorának vetett féket  ezen kis székely falunak a sorsa. Kaptunk egy jó polgármestert  dr. Ráduly István személyében, aki hogy látja a potenciált ebben a kis, kihaló félben levő faluban. Neki köszönhetően tavaly ősszel avattunk egy kis tájházat, a falu új gyöngyszemét. A fennvaló ide rendelt a faluba olyan személyeket, akik megjárva a nagy világot és belefáradva az anyagias világ mókuskerekébe, visszatértek szülőföldjükre, őshazájukba, vissza a forráshoz. Ezeket az embereket egymás mellé rendelve most már látható, hogy a Kárpátmedence egyik legkisebb pontjárol is gondoskodik a fentvaló. A kovász embereket egymás mellé rendelte, és megujjítva ennek a falunak a rendeltetését, ahol egykoron a nehéz mezei munka volt a mindennapi kenyér, most a gyökerekhez visszanyúlva megujjul kultóúrája és festői környezete által. 


Harangkötél a református templom férfi bejáratánál.



A templomból kifele jövet, a csodálatos pillanatoknak az ihletéből táplálkozva, nem is tudván hogy miért, lefényképeztem a harangozó kötelet. Az a kötél, lehet hogy minden délben kongatja a harangot már vagy száz éve. Ha annyi nincs is, de ötven bíztos igen, mert az egyháznak nincs annyi pénze, hogy a harangig érő kötelet megvegyen. Este félálomban forgolódva, gondolkoztam a kötélen. Gondolkodtam, és a szorosra húzodott csomóknak a képe villant meg előttem. 

Ha meggondoljuk, a kötél sokat nem ér magában, hanem csak alkotó része egy egységnek. Persze ugyanolyan fontos mint a másik két egység a renszerben. A kötél alsó végén ott kell legyen a harangozó, aki mozgásba hozza a renszert, és felül a harang, amely által kapcsolatba kerül a renszer a falu népével. Jelzi az időt, és kevésbé örömteli hírekről is árulkodik. Ha belegondolunk, akkor ez a rendszer sokmindent elárul. Ez nem más, mint a világegyetemnek a tökéletes mintaképe. 

Persze a csomónak is megvan a rendeltetése. Ha jobban megfigyeljük akkor két fajta csomó van. Van egy a kötélvégen, ami összefogja a kender zsinorokat, és bíztosít egy erősebb egységet. Van azon több is, hiszen húsz méterrel egy többszáz kilós harang alatt nem könnyű azt megkongatni. kell egy csomó a bal kéznek és még vagy kettő a jobbnak is. ezek nélkül a csomók nélkül szétsirülne a kenderkötél és a munka is sokkal nehezebb lenne. 

Csak így lehet fennmaradni évszázadok távlatában. De ha ezt az egységet felismerjük, és megértjük a renszer alapelveit, akkor a fennmaradásunk utolsó órájában is ujjá tudunk születni, és a rosszakaróink fátylát képesek vagyunk lerántani a szemünk elől.

Legyen hát a Világmagyarság a harangozó abban a rendszerben amelyben a politikai és civil szervezetek köteleit összfogja egy egységes rendszerbe és azt rendeltetésének megfelelően használva és összhangban mozogva vele megkongatja a harangot, és hirdeti azt, hogy még a déli harangszó hátra van. Nemsokára a székelyföldi harangok együtt fogják hirdetni az összetartozás hatalmát. Isten minket így segéljen! Ismerjük fel ezt a törvényszerűséget és lássuk be, ha a szálak külön mozognak, akkor szétesik a renszer, ha nincs meg az összhang akkor a vidám harangszó nem lessz más mint a végszó.

2012. október 17., szerda

Kozma Ferencz napok Mezőhegyesen

Hajnalosan indultunk útnak péneteken, október 12. én. A nyolc személyes minibusz szinte megtelt a magyarósi delegáció tagjaival. Nagy útra indultunk  a szó szoros értelmében, hiszen ötszáz kilóméterre van Szentgyörgy Mezőhegyestől, de annál nagyobb útra átvitt értelemben, hiszen Mezőhegyes lett Sepsimagyarós első testvértelepülése. Nagyon örvendtem ennek a lehetőségnek, hiszen  lovasembernek külön megtiszteltetés, hogy Kozma Ferencre emlékeztek, aki a lótenyésztést Magyarországon új alapokra helyezte.


Kozma Ferencz, leveldi (Sőrnye puszta, 1826. szeptember 19.Mezőhegyes, 1892. július 6.) földművelésügyi miniszteri titkár, majd tanácsos, aki sokat tett Mezőhegyes gazdálkodásának, ezen belül lótenyésztésének fellendítéséért.
1826. szeptember 19-én született a Somogy megyei Sőrnye pusztán. Apja, Kozma Ferenc, földbirtokos és ügyvéd volt Kaposváron. Testvérbátyja Kozma Sándor, későbbi főügyész volt. Középiskolásként – Petőfihez és Jókaihoz hasonlóan – Pápán, a református gimnáziumban tanult. A gimnázium elvégzése után a belovai katonai intézet hallgatója lett. 1843-ban tiszti növendékként lépett be a 6. (varasd-szentgyörgyi) határőr gyalogezredbe. 1845-ben felvették a bécsi nemesi testőrség állományába, mint hadnagy. Mivel hazafias érzelme mindennél erősebb volt, 1848-ban a szabadságharc hírére – lovával együtt – hazaszökött és szeptember 27-én már a XVI. honvéd zászlóaljban találjuk, mint honvéd főhadnagyot. 1849. április 19-én a nagysallói csatában megsebesült. Felgyógyulása után tovább harcolt a Kmetty hadosztályban. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült, majd a Fejér megyei Baracskán telepedett le. Megházasodva, felesége – Domokos Judit – birtokán gazdálkodott tovább.
1861-től részt vett a megyei közéletben, főszolgabíróvá választották, de az alkotmányos élet megszűntével ismét birtokára vonult vissza. A provizórium alatt a Budai Helytartótanács titkára, majd 1867-től az Földművelésügyi Minisztérium lótenyésztési főosztályának vezetője volt.
1868-ban magyar-osztrák vegyes bizottság szállt ki Mezőhegyesre az ingó és ingatlan vagyon számbavételére. A magyar bizottság vezetője Kozma Ferenc volt. 1869. január 1-jén történt Mezőhegyes végleges átadása magyar vezetésbe. Kozma Ferenc azonnal megkezdte a méntelepek ujjászervezését, nevezetesen Bábolnán tiszta arab, Kisbéren telivér angol, Mezőhegyesen és Fogarason többféle kitűnő fajtát hozott be, s e nemes fajokból elárasztotta az országot elsőrendű ménlovakkal. Az eredményeit megtekintő király 1872. májusban, ott helyben kinevezte miniszteri tanácsossá, ezt követte a szent István-rend és több külföldi rendjel. Sikeres működése legfényesebb eredménye volt az 1885. országos kiállításon felmutatott lókiállítás, mely a maga nemében páratlan volt Európában. Kozma legjobb munkatársa Mezőhegyesen Gluzek Gyula igazgató és gróf D'Orsay Olivér ménesparancsnok volt. Minden nyár elején végig szokta járni a ménestelepeket és birtokokat, hogy a méneseket osztályozza és selejtezze, a gazdaságokat elrendezze. Ilyen szemleúton halt meg 1892. július 6-án Mezőhegyesen, ahol az 1898. május 23-án leleplezett, Zala György készítette díszes emlékszobra áll. Emlékszobrot emeltek neki Kisbéren is, Baracskán pedig sírját közadakozásból készült oszlop jelöli. (WIKIPEDIA.ORG)

Délután három órakor érkeztünk meg. A polgármesterünk a családjával külön útvonalon ment és még a fogadás előtt gondoltuk, hogy megvárjuk, mert együtt szerettünk volna megérkezni. Mivelhogy Mezőhegyes kis város, ezért nem tudtunk várni, mert rögtön hívtak telefonon, hogy menjünk a Centrál étteremhez, ahova a találka volt megbeszélve.  Találkoztunk a polgármeteri hivatal munkatársával és beinvitáltak a Centrál étterembe, ahol kávéztunk meg egy kis pogácsát ehettünk. Én már ugyan jártam Mezőhegyesen egy ífjúsági találkozón, de ami a templomi koncertet illeti, nem voltam felkészülve. A koncertet a református templomban tartották, és csodálatosan szép volt. Az i betűre a pontot a fúvós zenekar akkor tette fel, amikor záró számként a "Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország" című dalt adták elő. Nagyon szép volt az előadás. Végig a könnyeimmel küzdöttem és örvendtem, hogy megint talán mondhatni, hogy második otthonomban lehetek.

Szombat, október 13.

A csodálatosan felujított Centrál étteremben reggeliztünk. A júniusi ífjúsági napokon még körbe volt állványozva az épület és nem lehetett látni  Mezőhegyes egyik legszebb épületét.

Centál Étterem, Mezőhegyes

Centrál Étterem épület emeleti része.

Centrál Étterem épülete


A finom reggeli után következett a ménvizsga a fedeles lovarda és a parancsnoki épület előtt. Csodálatos hangulata van ennek az épületegyüttesnek, meg az óriási platánfáknak. Nagyon jól meg volt szervezve a ménvizsga. Volt egy nagyon jó kommentátor, aki a Nóniusz méneket a fejüktől a patájáukig kihangoston elemezett  kihangosítón. Mind később megtudtuk, a hat felvezetett mén teljesítette a követelményeket és kivétel nélkül fedezőméneknek minősítették őket. 
,
A lovakat az egykori parancsnoki épület előtt vezették fel.
A mének akciós és lendületes mozgásukkal nyűgözték le a nézőket.
A kézen való bemutatás után a fedeles lovardában, szabadon mozogva is vizsgáztak a mének.


 


 A ménesudvaron megesett bírálat után, szokás szerint, a Centrál Étteremben volt az ebéd. Utána az Általános Művelődési Központban volt a Kozma Ferencz munkásságát és emlékét felidéző ünnepség valamint a testvértelepülési szerződések aláírása.

Kovácsné Dr. Faltin Erzsébet polgármesterasszony emlékezik Kozma Ferenczre.

Kovácsné Dr. Faltin Erzsébet polgármesterasszony és Dr. Ráduly István polgármester úr aláírták a testvérkapcsolati szerződést.
A megemlékezés után tovább folytatódott az ünnepség sorozat. Kozma Ferencz emléktábla avatás után a magyarósi delegáció megtekintette a Helytörténeti múzeum kiállítását. Mivelhogy már láttam a tárlatot a júniusban szervezett ifjúsági napokkor, kihasználtam a lehetőséget és egy igen karakteres úriemberrel, Dr. Sás Menyhárttal beszélgettem, akit aznap kiszemeltem a ménvizsgán, hiszen nagyon odaillően, kifényesített lovagló csizmában érkezett az eseményre. Állattenyésztést végzett Gödöllőn és sokan az utolsó gazdatisztnek emlegetik, amit ő igen büszkén mesélt el. Nagyon jót beszélgettünk és ellátott tanácsokkal, amelyek a lótenyésztést illetik hiszen pár ismerősömmel a Székely ló újratenyésztését tűztük ki célul, amit Sás Úrnak is elmeséltem. Sajnos elhúzódott a tárlat megtekintése, és lemaradtunk a mének egyes fogatban történő vizsgájáról. Majd a Ménesbirtok Zrt. Központi Dísztermében volt könyvbemutató, aminek a végére értem oda. Szenzációs könyvet mutattak be, ami Mezőhegyest mutatja be régi képeslapokon. Pontosabban "Békebeli Üdvözlet Mezőhegyesről" , írta Kerekes György. Az estet egy szenzációs fogadás zárta a Nóniusz Hotel dísztermében, ahol Papp István a Ménesbirtok igazgatója fogadta a vendégeket.


AKozma Ferencz emléktábla előtt Veres Zoltán alpolgármester úr mond beszédet.
Finomságokban gazdag svédasztal a Noniusz Hotel dísztermében.
Vasárnap , október 14. 

Szokásosan a Centrál étteremben reggeliztünk. Utána a Semex kanadai bikatenyészethez vezényeltek bennünket. Veress Zoltán alpolgármester úr tartott egy nagyon érdekfeszítő előadást. Megtudtuk hogy ott van a világ egyik legjobb Holstein bikája, nevezetesen Amigletti Numero Uno. Patikába illő tisztaság van a az istállóban. Nagyon komolyan felszerelt laboratóriumban készítik elő a spermát mesterséges termékenyítésre.
A bikatenyészet után átmentünk egy vállalkozóhoz, aki Koi halakat tenyésztett illetve kerti tavakat rendez be. Csodálatosan szép, zegzúgos berendezett tórendszert csodálhattunk meg. Sajnos a kanca és csikók szemléjéről lemaradtunk. Ezután újra megebédeltünk.

Ebéd után átmentünk a Kozma Ferencz emlékműhöz és Papp István ménesbirtok igazgató beszédét követően a polgármester asszony is megkoszorúzta az emlékművet.

Kozma Ferencz emlékmű.
Hagyományörző huszár is részt vett a koszorúzáson.


A koszorúzás és ünnepi beszédek után a Kozma Ferencz emlékversenyen résztvevő fogatok felvonultak az emlékmű előtt.





Sajnos az emlékversenyből is keveset láttunk hiszen eléggé hideg is volt. Hazamentünk és kis pihenő után már az utolsó vacsoránál voltunk. A vacsoránál körben ültünk és mindenki bemutatkozott. Itt már csak a magyarósi delegáció volt jelen a mezőhegyesi képviselőkkel. Szabad beszélgetésben a polgármesterek a további együttműködés lehetőségeit fejtegették. Aki másnap reggel nem tudott jönni, attól elbúcsúztunk és elvonultunk szálláshelyünkre, ami nem volt más, mint az egykori főépítésznek a villája, ami most szociális kisegítő központként működik. Hétfő reggel, reggeli után a polgármester nő fogadott irodájában, amit bemutatott, és egy közös kép után a polgármesteri hivatal előtti fényképezés után útrakeltünk Háromszék felé.

A polgármesteri hivatal előtt, amit a mezőhegyesiek viccesen "kan-tárnak" neveznek, hiszen egykor itt volt a nőtlen katonatisztek szállása.

















2012. október 8., hétfő

A fák azt sugallják...


Ma reggel is kimentem a telekre. A napsütéses napfelkelte helyett, a borús ég várt. Sötét szürke felhők borították be a háromszéki tájat. Most nem rajzolódtak ki a telkek meg a dombok vonalai olyan élesen. A szél is fújt. Átjárta a pulóveremet is. De hát ez ilyen. Olyan, mint az élet. Megvannak a ciklusok. Van, amikor nekünk kedvez a sors, és van, amikor mintha ellenünk dolgozna. Érdekes módon a múltkor, mikor még jó idő volt, akkor is megvolt a zord időnek a jele a természetben. Megvannak a természetben is a nehéz idők jelei, hogy nem mindig olyan könnyű az élet. Nekem ezt a telken lévő fák sugallták. Az apró jelek, ha jobban figyelünk, olyanok, mint egy útszéli forgalmi terelő tábla. Szembe kiált velünk, hogy vigyázat, mert néha rázós az "út". Ezeket a fákat fényképeztem le.

Ez a nyírfa a félszigetnek az oldalában nőtt. Nem tudom, mi oka lehetett, hogy ilyen csavarodva, meg meghajolva nőtt ki a földből, de talán azt sugallja, hogy a nehéz kezdet után is lehet felfele emelkedni. Nem mindig könnyű, de ha kitart az ember, akkor van esély a gyökerektől az ág hegyéig vinni a nedvet és éltetni az utolsó ág levelét is.

Sajnos van ilyen is, amikor előre nem látható tényező fogja kettétörni a sorsot. Nem a legjobb helyen volt ez az almafa, mert a medve bejárt a gyümölcsére, és addig addig húzta az ágat, ameddig letörött a fa. De talán ez nem is a fa hibája. Csak a fa maga tudná talán elmesélni, hogy hány bocsos medvének adott táplálékot, és a medve anyatején keresztül hány bocsot táplált. Talán ha vadgazdálkodási mérnökeink gondoskodtak volna a medveállomány eltartásáról, akkor szegény fa nem pusztul bele a szolgálatba.
Ezt a fát is húzza a sors, mint a szegény embert. Már a gomba is "megtámadta", de még mindig áll a lábán. Robusztus egy alkat. Kiállta hosszú évek folytán az idő próbáit.

Ez a fa is sokat árulkodik. Talán meg a villám is belecsaphatott valamikor azért van így meghasadva  a kérge. Ő is azt sugallja, hogy mindent lehet, ha van kitartás meg erő. Mindig kell tudni újrakezdeni. Ha megvannak a tápláló gyökerek, akkor lehet haladni. Talán nekünk is ezt kell tennünk. Vissza kell néha térnünk a saját gyökereinkhez és onnan táplálkozni, hogy megmaradhassunk.
Ezt a fát is meghasította és kimarta a sors. De a szélben meg se moccan a dereka. Csupán az ágai mozognak a szélben. A törzse az mozdulatlan és állandó. Olyan, mint egy vitéz a csatatéren, vagy mint egy a puszta hétköznapokban megedződött székely ember. Már már kimerültnek meg fáradtnak látszik. De még mindig állja a zord időket is. Ugyanúgy dolgozik, meg elmeséli a múltat. Mindig mond valami okosat. Tele van bölcsességgel és igazsággal.
Még a temetőbe is elkísér minket, székelyeket a fa. Ott már díszít és katonai mivoltunkra emlékeztet. Érdekes, hogy a templom főbejárata is meg a sírkövek is keletre néznek, mint hajdanán a jurta ajtaja. Emlékeztet bennünket, hogy a nagy keleti sztyeppék gyermekei vagyunk mi. Keleti, lovat tartó harcos nemzedék vagyunk. És meglátszik, mert nagyapáink, unokabátyáink emelt fővel hordták és szerencsés esetben még mindig hordják a keresztjüket. Áldás szálljon rájuk.
Talán ezek a fák ezt sugallják. Vannak nehezebb idők, de ki kell tartani. Vissza kell nézni és erőt kell gyűjteni a múltunkból. Meg kell tanulni a hagyományt és tovább kell éltetni őket. Nekem ez a kaland most már itt falun. Minél többet megtanulni, megőrizni és tovább adni.