Ivánkábol Simon tanya

Érdekes módon eleinte még a mellettem elzümmögő légytől is féltem. De később nagyon megbarátkoztam az új környezettel és már a teljes szabadságot jelentette számomra ez a kis Székely falu, a bodzai hegyek lábánál. Reggeli után kiszaladtam a kapun és nyakamba vettem a falut. Köszöntem mindenkinek illedelmesen és mindenkitől megérdeklődtem, hogy hova megy és mit csinál. Ha a program érdekesnek mutatkozott akkor csatlakoztam én is. Olyan is volt hogy kimentem a mezőre szénát csinálni és este megvacsoráltam. Különösen szerettem Kese Kálmán bácsinak segíteni mert a felesége Émike néni nagyon finomakat főzött. Emelett még ott volt a velem egykorú unokája is szintén Kálmán és velük játszottunk mikor nem kellet segíteni. Igy ivódott bele Sepsimagyarós a szervezetembe. Sok gyerekkori emlék idefűz, és a sors sokszór megtérített külföldi utamról és ide helyezett vissza. Egyik ilyen élményem volt mikor mentünk be Sepsiszentgyörgyre autóval és láttunk egy szarvasbikát. Megálltam az autóval és a szarvasbika mintha ott sem lennénk, megállt az út közepén tőlünk 10 méterre, megnézett és szép lassan továbbmetn. Ez a pillanat azt sugallta nekem, hogz megérkeztem. Itthon vagyok és ez a helyem.

Sepsimagyarós a Szénégetőről nézve.

Voltak még ilyen meghitt pillanatok még. Olyan is történt, hogy kora tavasszal amikor már kibujt a hótakaró alól az őszi vetés bejártak az őzek legelni a friss hajtásokon. Egy ilyen alkalmat elkaptam és tizenegy fős őzcsordát terlegettem kint a határban lóhátról. Aztán ahogy a faluhoz közel értünk fogták magukat és kiszaladtak az erdőbe. Csodálatos ez a táj. Nagyon szép itt a magyarósi határban lovagolni, és alkalom adtán átlovagolok Feldobolyba, Életes Barna szobrász haveromhoz. Ez mind szép és jó, de ennyi nem elég. Érzem zsigereimben, hogy ezt a természetet és annak a varázsát szeretném nap mint nap megélni. Ezért is döntöttem úgy, hogy a beltelket ami nekem van igérve eladom és kiköltözök a falu végére ahova egy lovasturisztikai létesítményt szeretnék csinálni. Szeretném mélyebben és minden nap megélni ezt a csodálatos kapcsolatot a természettel. Ez egy tökéletesen alkalmas hely erre. És szeretném megosztani barátokkal és ide látogató vendégekkel ezt az élményt. Ennek a csoldálatos teleknek, ami egy keletre nyíló völgyben van, a varázsát anyai nagyapám Bartha János ismerte fel amikor megvásárolta a telket. Ő is azt tervezte, hogy kiköltözik az Ivánkába, de nem úgy hozta a sors. Nem volt közlekedés amivel édesanyámék iskolába járhassanak. Ezért meghíusult a terve de remélhetőleg majd én megvalósíthatom ezt.

Az Ivánka frontja, keletre néz (250 lépés széles)

Az Ivánka keletről nézve. A mögötte lévő hegy a Csere tető.

Az Ivánka külső fele a hegy alatt.

Észak - keleti panoráma az Ivánka felső feléből.

Napfelkelte a Magyarósi határban.

Azt mondják álmaink azért vannak hogy megvalósítsuk őket. Hát ezen leszek tavasztól. Akkor fogják elkezdeni az út aszfaltozását. Remélem össze fog jönni. Én bíztos megteszek mident érte.