Erdőlünk Pistabácsival

Érdekes betekintést nyertem az őszi munkának egyik mozzanatába. Annak érdekében hogy megtanuljam én is a hagyományt és hogy itt tovább adhassam alaposan dokumentáltam a kisüzemű fakitermelést. Érdekes, hogy minden apró mozzanatnak megvan a saját logikája és miértje a felkészüléstől a hazatérésig. Bartha István unoka nagybátyám a kollektív idők (termelési szövetkezet) alatt brigádos (csoportvezető) volt és nagyon érti a falusi mesterségeket. Nekem ő volt aki elmagyarázta a lóval kapcsolatos első dolgokat és nagyon sokat tanultam tőle, és még tanulhatnék. Már a 81. évét tapossa, de nagyon jól bírja magát. Régebb még vadászott is.

Visszatérve az erdőléshez, az első mozzanat a szekérnek az előkészítése. A szekérnek a rajtorjáit meg az ajdeszkáját ki kell venni. Vagy egybe kiemeljük az egészet vagy pedig szétszedjük. Mi ez alkalommal kiemeltük mert, essze-vissza van drótozva, ahogy Pistabácsi mondta és egyszerűbb kiemelni mint szétszedni és utána összedrótozni megitn. Szóval egyszer a szekérnek az első lőcseit levesszük a tengelyről és utána a hátulsó, utána az első felét kivesszük.

Az első tengelyről levesszük a lőcsöt.

A derék első része alá a fergettyű mögött keresztbe teszünk egy rudat, a derekat hátul kiemeljük.

Az első kissebb fergettyüt nagyra cseréljük.

A nyujtóra rácsavarjuk a fa lekötő láncot, de úgy, hogy a lánc felette nem pedig alatta kereszteződik. Igy össze tudja fogni a fát amikor megkötésre kerül.

A rókincára (ami hátul tartja a szekér ódalát) pedig felkötjük a fa huzató láncot, aztán összecsavarjuk és beleszurjuk a fejszét.

Utána hasonló képpen egy lánccal felkötjuk a láncfűrészt.

Ú

Az első fergettyűtől a hátsó rókincáig teszünk egy deszkát és arra teszünk egy-egy ölelés szénát amin ülni fogunk.

Úton az erdőben.

Miutan megalltunk egy rakodásra alkalmas helyet a szekérnek és megtaláltuk a kipecsételt fát, nekiállunk és szakszerűen kidöntjük a fát.

Először is éket vágunk bele arra az olalra amerre dönteni szeretnénk. Utána meg szembe vágunk vele, és ha minden jól megy és nem akad fel a fa akkor kidől a tervezett helyre.

Miután a fa kidőlt és fejszével lecsaptuk az ágait, négy méteres rönkökbe vágjuk és kihuzassuk a megfelelő helyre.

A rakodási terepet úgy kell választani, hogy a hegy felöli oldalra huzassuk fel a fát, és majd onnan rakodunk.

Miután megrakodtunk felkössük a fa lekötő láncot amit rakodás előtt le kell szerelni. A rakodo láncot egy csatlónak nevezett karóval megszorítsuk.

Visszapakolunk a szekérre és útnak indulunk hazafelé. Közben a meredek lejtőkön megkötjük a kereket a kerékkötő lánccal ami a nyujtóhoz van kötve.

Araszolunk kifele az erdőből.

Itt már a falu is látszik.

Az esztenáról (majoros háztól) már egész jól látszik a falu.

Ajánlatos egy tarisznyába valami elemózsiát vinni mert ha úgy jár az ember mint ahogy mi is jártunk akkor alaposan megéhezik. Ahogy levágtuk a fát, nekidőlt egy másiknak és másfél óráig kínlódtunk mig le nem tudtuk huzatni a lóval. Pista bácsi azt mondta, hogy így se volt az erdőbe még soha, hogy ne vigyünk egy kis pálinkát.

Sajnos ez jó mókának tűnik, de valahol ott van az is, hogy egyes emberek akik ledolgozták életüket a kollekívbe azon a sorban vannak, hogy a téli fát kínkeserves munkával kell megszerezzék, mert az állami nyugdíjból nem futja arra, hogy valaki fát hozzon neki. De hát van aki még a saját korát is meghazuttolva erdőlni jár. A fiatal aki elmegy vele, annak tanulás meg egy élmény az ilyen munka. Sokat meg lehet tanulni, meg sok kis mesét lehet hallani közben. Ne forduljunk el öregeinktől és segítsünk közbe nekik, mert megérdemlik.